Meghalt egy magyar katona/nő/ máris tragédiától zeng az egész sajtó
Nevetséges, egész egyszerűen blőd az ami a médiában megy és az, hogy ezt tragédiának nevezik, holott nem az. Nem azt mondom, hogy ez így van jól mert egyáltalán nincs jól. Nem csak nincs jól, hogy meghalt hanem az sem, hgy odament, de még az sem, hogy mások odamennek harcolni egy olyan országba amihez a szó legszorosabb értelmében véve semmi közük nincs de ennek okát természetesen millió módon meg lehet magyarázni, mert ahogy azt már egy párszor elsütöttem, kifogást bizony mindenre lehet találni.
Szilárd meggyőződésem, hogy egyetlen szónak sem szabadna megjelennie a sajtóban és nem csak azért mondom ezt, mert nincs bennem együttérzés hanem azért is, mert semmi másról nem szól ez a hír csak arról, hogy valaki munka közben /igen jól olvasod, azt írtam, hogy munka közben/ meghalt és ez bizony komoly hírnek számít a magyar sajtó számára.
A másik fele a döntés. Nekem ne mondja senki, hogy kényszerből ment oda mert aki azt állítja, hogy európa közepéről kényszerből utazott ki egy hábrús övezetbe, hát kiröhögöm. A döntés az övé volt és szerintem ez a döntés sem szólt semmi másról csak a pénzről és bizony ez esetben rosszul sült el a dolog,
Egyáltalán nem mondom, hogy megérdemli de legalább egy csipetnyit legyünk őszinték, az az ember aki egy nyugis, békés földrészről elmegy egy háborús övezetbe, ahol még lőnek is, szerinted nem érdemli meg, hogy megdögöljön?
Nem sajnálom Őt. A katonának az a dolga, hogy megdögöljön és bizony egyetlen csepp könnyet nem tudok ejteni és egyetlen pillanatra sem tudok együttérezni a dologgal hiszen ott kint a halál teljesen természetes. Annyira, hogy azt, hogy egy helyi harcos meghalt majdhogynem észre sem veszik annyian esnek el naponta. Így az esetet nyugodtan nevezhetjük sokmindennek de tragédiának semmiképp.
És az embert sem sajnálom aki a saját butaságának köszönhetően hozott egy döntést, egy olyat amibe belehalt. Mert legyünk megint őszinték, ilyen is van, naponta többmillió, a katonáknál ez úgymond, munkaköri ártalom…